Panellakásban lakni alapvetően jó dolog. Különösképpen ha az ember szereti a kényelmet, a meleget és nem szeret kertészkedni, kerítést festeni, füvet nyírni, vagy úgy egyáltalán elmozdulni a tv vagy a számítógép elől.
Mi is lehúztunk több, mint 9 évet a hetediken. Mert nem volt jobb. Éreztük, hogy nem az igazi, de még mindig az elérhető legjobb volt. Összkomfort, távfűtés, szépen felújított panelprogramos lakás, garázs a közelben, a ház előtt a belváros, mögötte a csónakázó tó és a természet.
Valahogy mégsem volt jó. Jártunk túrázni, nyomtuk a geocachinget, de igazából ahogy kezdtek cseperedni a gyerekek rájöttünk, hogy a panelban a tv/számítógép előtt ülésen kívül nem nagyon lehet mit csinálni, és ez nem jó. Ráadásul egy fiú és lány testvérpárnak idővel nem árt ha van külön szobája, amihez viszont a 2,5 szobás panellakás nem igazán partner.
Ezért döntöttünk hát úgy, hogy változtatunk helyzetünkön. A megoldás természetesen a családi kertes ház amiben van legalább 3 hálószoba, egy nappali és egy használható méretű kert.
Egy vidéki kisvárosban lakni alapvetően szintén jó dolog. Még akkor is ha az a "sötét" Borsod megyében található. Van itt minden amire csak szükség lehet, iskolák, óvodák, kórház, orvosi ügyelet, szórakoztató és kultúrális intézmények, játszóterek, sportpályák, közbiztonság, jó levegő, természet. Egy dologból van csak kevés: a munkahelyből. Az egykori 40.000 főt számláló ipari fellegvár ma alig 20.000 hivatalosan bejegyzett lakost tart nyilván. Sokan elmentek, mert úgy gondolták, máshol jobban boldogulnak majd, könnyebb lesz az élet, de leginkább lesz munka.
Vannak viszont akik itt maradtak (köztük mi is) és élnek. Megélnek, hisz van itt minden, még munka is. Ha nem is sok, de a maradéknak elég. Főleg, hogy itt kevesebből is ki lehet jönni. Itt valahogy mindenki mindent megold "okosba". A nagyvárosi élet költségei ismeretlenek, lehet munkába járni kerékpárral, a bevásárlást is olcsón és utazás nélkül meg lehet oldani a piacról vagy valamelyik nagyáruházból, hisz van itt Tesco, Lidl, Aldi, Coop, Spar ami csak kell. Ha elromlik otthon valami, megjavítjuk, nem engedhetjük meg, hogy ne értsünk hozzá. Egyébként is itt szinte mindenki szeret barkácsolni, autót szerelni, kertészkedni, pálinkát főzni. Nem véletlenül szeretik a fővárosban és az ország többi részében is a borsodi munkarőt annyira. Aki itt nő fel az megtanul élni és boldogulni.
Ezek alapján nyilvánvaló, hogy eszünk ágában sem volt máshová költözni, hisz itt születtünk, és itt élünk. Megélünk. Egy idő uán úgy láttuk megengedhetünk magunknak egy családi házat is...
Mi is lehúztunk több, mint 9 évet a hetediken. Mert nem volt jobb. Éreztük, hogy nem az igazi, de még mindig az elérhető legjobb volt. Összkomfort, távfűtés, szépen felújított panelprogramos lakás, garázs a közelben, a ház előtt a belváros, mögötte a csónakázó tó és a természet.
Valahogy mégsem volt jó. Jártunk túrázni, nyomtuk a geocachinget, de igazából ahogy kezdtek cseperedni a gyerekek rájöttünk, hogy a panelban a tv/számítógép előtt ülésen kívül nem nagyon lehet mit csinálni, és ez nem jó. Ráadásul egy fiú és lány testvérpárnak idővel nem árt ha van külön szobája, amihez viszont a 2,5 szobás panellakás nem igazán partner.
Ezért döntöttünk hát úgy, hogy változtatunk helyzetünkön. A megoldás természetesen a családi kertes ház amiben van legalább 3 hálószoba, egy nappali és egy használható méretű kert.
Egy vidéki kisvárosban lakni alapvetően szintén jó dolog. Még akkor is ha az a "sötét" Borsod megyében található. Van itt minden amire csak szükség lehet, iskolák, óvodák, kórház, orvosi ügyelet, szórakoztató és kultúrális intézmények, játszóterek, sportpályák, közbiztonság, jó levegő, természet. Egy dologból van csak kevés: a munkahelyből. Az egykori 40.000 főt számláló ipari fellegvár ma alig 20.000 hivatalosan bejegyzett lakost tart nyilván. Sokan elmentek, mert úgy gondolták, máshol jobban boldogulnak majd, könnyebb lesz az élet, de leginkább lesz munka.
Vannak viszont akik itt maradtak (köztük mi is) és élnek. Megélnek, hisz van itt minden, még munka is. Ha nem is sok, de a maradéknak elég. Főleg, hogy itt kevesebből is ki lehet jönni. Itt valahogy mindenki mindent megold "okosba". A nagyvárosi élet költségei ismeretlenek, lehet munkába járni kerékpárral, a bevásárlást is olcsón és utazás nélkül meg lehet oldani a piacról vagy valamelyik nagyáruházból, hisz van itt Tesco, Lidl, Aldi, Coop, Spar ami csak kell. Ha elromlik otthon valami, megjavítjuk, nem engedhetjük meg, hogy ne értsünk hozzá. Egyébként is itt szinte mindenki szeret barkácsolni, autót szerelni, kertészkedni, pálinkát főzni. Nem véletlenül szeretik a fővárosban és az ország többi részében is a borsodi munkarőt annyira. Aki itt nő fel az megtanul élni és boldogulni.
Ezek alapján nyilvánvaló, hogy eszünk ágában sem volt máshová költözni, hisz itt születtünk, és itt élünk. Megélünk. Egy idő uán úgy láttuk megengedhetünk magunknak egy családi házat is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése